Vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak,


Download Arthur C. Clarke - Stephen Baxter - Napvihar Nem tudta, hol van. Zene szólt. A falra meredt, amely egy lehetetlenül gyönyörű fiatalember felnagyított képét mutatta, aki régimódi mikrofonba búgta a dalt. Valóban lehetetlenül szép volt: szintetikus sztár, a tizenéves kor alatti kislányok kezdetleges vágyainak párlata. Elfelejtette, mennyire színtelen és sötét volt a Mir. De hát az egészen más világ volt. A reggeli odalenn vár. Bisesa körülpillantott.

Much more than documents.

Ez a hálószobája, a londoni lakásában. Kicsinek, zsúfoltnak tetszett. Az ágy nagy és puha volt, látszott, hogy nem aludtak benne. Az ablakhoz ment. Katonai bakancsa súlyosan nehezedett a szőnyegre, bíborvörös port hagyott maga után. Az égbolt szürke volt, a nap éppen felkelőben, és London körvonalai kezdtek kibontakozni.

vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak pikkelysömör kezelés kenőcs magnipsor

Arisztotelész köhögött. A hang halk volt, álmos. Bisesa megfordult. Myra mezítláb volt, a pocakja kint, öklével a szemét dörzsölte, a haja kócos; a nyolcéves kislány még nem egészen ébredt fel. A kedvenc pizsamáját viselte, amelyen rajzfilmfigurák ugrándoztak, bár legalább két számmal kinőtte már. Bisesában eltört valami. Kitárta a karját.

  • Életük legyen örömmel és csodákkal teli!
  • Когда коммандер заговорил, в его голосе звучали ледяные нотки: - Мистер Чатрукьян, я не хочу сказать, что вас это не касается, но фильтры обошел .
  • Несмотря на то что вечер только начинался, было очень жарко, однако Беккер поймал себя на том, что идет через парк стремительным шагом.
  • Стратмор сощурил .
  •  - Мне наплевать, даже если ваш «ТРАНСТЕКСТ» взлетит на воздух.
  • Беккер мрачно кивнул.
  •  Вы хотите сказать, что он не нападет на весь банк данных? - с надеждой спросил Бринкерхофф.

Bisesa döbbenten pillantott végig magán. Kopott, szakadt, homokos izzadsággal átitatott narancssárga tréningruhájában éppannyira nem illett bele ebbe a huszonegyedik századi lakásba, mintha űrruhát viselt volna. Mosolyt erőltetett az arcára. Aztán megreggelizünk, és mindent elmesélek neked… A pikkelysömör sebészeti kezelése fény kissé elváltozott.

Bisesa az ablak felé fordult. Egy Szem lebegett a város fölött, mint valami katonai kémballon. Bisesa nem tudta volna megmondani, mennyire messze van vagy mekkora. De tudta, hogy az Elsőszülöttek eszköze, akik elvitték őt a Mirre, egy másik világba, aztán hazahozták.

Uploaded by

És London háztetői fölé felkapaszkodott a vészjósló nap. És az első pillanattól kezdve, amióta meglátta annak a végzetes napnak a kezdetén, mélyen a csontjaiban tudta, hogy valami nem stimmel. A Holdon az idő hajnali két óra. Jó reggelt, Mihail. A Holdon az idő két óra tizenöt másodperc. Ahogyan mindig, most is egy perccel a személyes napirendjének kezdete előtt ébredt, nem volt szüksége Thalész halk, elektronikus ébresztőjére. Mihail napirendje nem függött a houstoni időtől, amelynek a Hold többi lakosa szinte rabszolgájává vált.

Mihail a megszokások rabja volt. És a napját ma is, mint hosszú és magányos megfigyeléseinek minden napját, az Űridőjárás Megfigyelő Állomáson, a napfényen tett sétával óhajtotta kezdeni. Gyümölcskoncentrátumból és vízből álló reggelijét gyorsan elfogyasztotta.

A vizet mindig tisztán itta, sosem szennyezte kávégranulátummal vagy tealevelekkel, mert Hold-víz volt, a lassú üstökös-lerakódás évmilliárdjainak eredménye, amelyet most milliódolláros robotok bányásztak és dolgoztak fel az ő kedvéért; Mihail vallotta, ez a víz megérdemli, hogy kiélvezze az ízét. Gyorsan belemászott űrruhájába. A kényelmes és könnyen használható szkafander hat évtizednyi fejlesztés eredményeként született meg az Apollo asztronautáinak esetlen páncélja óta.

Ráadásul a ruhának saját esze volt; némelyek szerint annyi, hogy akár egyedül indulhatott volna holdsétára. De bármilyen eszes volt is a ruha, Mihail gondosan és manuálisan ellenőrizte létfontosságú rendszereit.

Mihail teljes mértékben tisztában vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak mindazokkal a napi tennivalókkal, amelyek biztosították életben maradását. Ezzel együtt mindössze néhány percébe került, amíg körülzárta a ruha melege.

Sisakja cikkely alakú, enyhén torzító lencséjén át pillantott apró lakhelyére. Hiába szerelkezett fel a bolygóközi űrre. Teljesen oda nem illő módon szennyes ruha és mosatlan edények között állt. Aztán a hosszú gyakorlattal megszerzett kecsességgel rúgta át magát a légzsilipen, majd az utána következő kis porzsilipen, és kiért a Hold felszínére. A kráter peremének lankáján Mihail árnyékban állt, amelyet csak némi mesterséges fény tört meg. Fölötte csillagok serege a néma égbolton.

Számos napelemet és antennák erdejét helyezték el ott, valamint a szenzorokat, amelyek az állomás legfőbb célját szolgálták.

vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak Holt tengeri iszap pikkelysömör kezelése

A Shackleton elnevezésű kráter falába vájt Űridőjárás Megfigyelő Állomás a Hold egyik kisebb lakóhelye volt, alacsony alagutakkal összekötött néhány felfújható kupola, amelyeket szénszürke holdpor borított. Bármennyire jelentéktelennek látszott is, az égitest egyik leginkább figyelemre méltó pontján helyezkedett el.

vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak pikkelysömör krém értékelés

Ellentétben a Földével, a Hold tengelyének nincs jelentős dőlésszöge; holdévszakok nincsenek. És a déli-sarkon a nap sosem hág magasra az égbolton.

Arthur C. Clarke, Gentry Lee - Bölcső

Az árnyékok itt mindig hosszúak — néhol állandóak. Így hát az a sötét folt, ahol Mihail állt, az emberi tevékenységtől eltekintve, változatlan volt évmilliárdok óta. Lenézett a lankán, túl a domborodó kupolákon. A Shackleton-kráter fenekén kőfejtők és gépek összevisszasága látszott. Odalenn robotok munkálkodtak a hely kincséért, a vízért.

vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak vörös foltok és hólyagok a testen viszketnek

Amikor az Apollo asztronautái hazavitték első poros holdkőzet-darabjaikat, a geológusokat megdöbbentette, hogy a mintákban nyoma sem volt víznek, még az ásványi szerkezetekben megkötöttnek sem. Évtizedek kellettek az igazság felderítéséhez. A Hold bolygónknak nem testvére, hanem a lánya: a Naprendszer korai korszakában keletkezett, amikor egy másik csecsemő-világgal való ütközés darabokra szakította az elő-Földet.

A törmelék, amelyből később a Hold lett, hihetetlenül felforrósodott, kékizzásig, és a folyamat során minden víz elpárolgott belőle. Később üstökösök csapódtak a felszínébe. Az ezekben az ütközésekben odakerült sok milliárd tonnányi víz zöme nyomban odaveszett.

Ám egy csekély, egészen csekély mennyiség utat talált a sarki kráterek állandó árnyékban lévő fenekéhez, vizet ajándékozva a Holdnak, mintegy kárpótlásul születésének körülményeiért. Földi mércével mérve a Hold vízkészlete nagyon kicsi volt — nem több egy tiszteletre méltó nagyságú tónál —, ám a gyarmatosító embereknek ez is felbecsülhetetlen értéket képviselt, a szó szoros értelmében többet ért, mint amennyit a súlya aranyban.

Felbecsülhetetlen értéket jelentett a tudósoknak is, mivel magában hordozta üstökösök általi létrejöttének évmilliárdjait, és közvetett bepillantást nyújtott a földi óceánok kialakulásának folyamatába, mivel azok is üstökös becsapódások eredményei voltak.

Mihail érdeklődésének középpontjában ezen a helyen mégsem a Hold jege, hanem a Nap tüze állt. Elfordult az árnyékoktól, és elindult fel az emelkedőn a kráter pereme, a fény felé. Az út csupán keskeny csapás volt, emberlábak kitaposta ösvény. Utcai lámpák világították meg, ahogyan mindenki nevezte a rudakra akasztott kis gömböket, amelyek lehetővé tették, hogy az ember lássa, mit csinál.

vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak vörösesbarna foltok a karon

Az emelkedő meredek volt, minden lépéshez erőfeszítés kellett a Hold szelíd, egy hatod gravitációjánál is. Mihail pár perc múlva már zihált, izmai kellemesen fájtak: ez a mászás a mindennapi egészségügyi sétája volt.

Végre elért a csúcsra, ki a napfénybe. Itt robot-szenzorok kisebb tömege csoportosult, és végtelen elektronikus türelemmel figyelte a Napot. Ám Mihail túlságosan erősnek érezte a fényt, ezért maszkjának üveges részét hamar elhomályosította. A körülötte elterülő táj még drámaibb és összetettebb volt. A viszonylag kicsi Shackleton-kráter peremén állt, de itt, a nyugati szélen a Shackleton keresztülvágott két másik krátert.

A táj emberfelettin kusza volt: még a kráterek túlsó falát is vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak a Hold horizontja. Mihail azonban hosszas gyakorlással megtanulta látni azokat a lassan ívelő, távoli hegyláncokat, amik ezeknek az egymást átfedő sebhelyeknek a szélét jelölték.

Valamelyest segítette ebben a láthatáron vég nélkül alacsonyan mozgó Nap fénye, melyben a hosszú árnyak úgy mozogtak, mint vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak óramutatók.

A déli-sark, amelyet a Hold ifjúkorában alakított ki egy olyan nagy erejű becsapódás, amely a Naprendszer legmélyebb kráterét hozta létre, a legtorzabb táj volt a Föld kísérőjén. Nagyobb kontrasztot el sem lehetett képzelni a Nyugalom Tengerének lapos bazaltsíkjához képest, ahol Armstrong és Aldrin először leszállt, messze északra az egyenlítőtől.

vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak a pikkelysmr kezelse a fejn terhessg alatt

És ez a csúcs különleges hely volt. Még itt, a sarkon is szinte mindenhol előfordult némi éjszaka, amikor valamelyik kráterfal mozgó árnyéka elállta a fény útját. De az a csúcs, ahol Mihail állt, más volt.

A geológiai véletlen meredekebbre és magasabbra formálta összes környező rokonánál, így ide sosem vetült árnyék.

Arthur C. Clarke - Stephen Baxter - Napvihar - Free Download PDF

Amíg a csupán néhány lépésnyire lévő állomás mindig sötétbe burkolózott, ez a hely mindig fénybe; ez volt az Örök Fény Vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak. Hozzá hasonló nem akadt sehol a megbillent Földön, és a Holdon is csupán maroknyi.

Mit lehet tenni a viszkető bőrkeményedéssel?

Itt nem létezett reggel, sem igazi éjszaka; nem csoda, hogy Mihail személyes órája különbözött a Holdon élő többi emberétől. Ám vörös folt dudorokkal a lábán, nyugalmas táj volt ez, és ő megszerette. És nem akadt a Föld-Hold rendszerben alkalmasabb hely a Vörös foltok jelentek meg a halántékon és lehámozódtak tanulmányozására, amely ezen a légkör nélküli égbolton sosem nyugodott le.

De ahogy ma itt állt, valami nyugtalanította. Természetesen egyedül volt; senki nem lopakodhatott az állomás közelébe anélkül, hogy száz automatikus rendszer riasztását kiváltotta volna. A napmonitorok néma őrei sem mutatták zavar vagy változás jelét — nem mintha a szabad szemmel a vastag meteorit-ellenes páncélba és kevlárba burkolt műszerekre vetett futó pillantás bármit elárult volna.

De mi nyugtalanította mégis? A Hold csendjében igazán kellemetlen volt ez az érzés, és Mihail megborzongott, hiába volt kellemesen meleg a ruhája. Aztán megértette. Becsukta a szemét, arcát a vakító fény felé fordította.

Amikor kinyitotta a szemét, Mihail különös Napot szemlélt. Maszkjának közepe a főkorong fényének nagy részét kitakarta. Ki tudta azonban venni a Nap atmoszféráját, a koronát, ezt a csillag átmérőjének többszörösére kiterjedő, diffúz ragyogást.

A korona sima textúrája Mihailt mindig kagylóra emlékeztette. De tudta, hogy ez a simaság olyan erőszakos elektromágnességet álcáz, amely mellett eltörpül minden emberi technológia — valójában ez az erőszakosság volt a legfőbb oka annak a kártékony űr-időjárásnak, amelyet ő egész életében figyelt. A korona közepén látta magát a napkorongot, amelyet a szűrők makacs, parázsszerűen izzó valamivé szelídítettek.

Nagyítást kért, és pettyeket látott, szemcséket, azokat a nagy konvekciós sejteket, amelyek a Nap felszínét kitették. És alig észrevehetően a korong közepének közelében egy sötétebb foltot — ez nyilvánvalóan nem szemcse, annál jóval nagyobb volt.